A pihenőidő számítása és beosztása legalább olyan központi kérdés, mint a munkaidő számítása és beosztása, mind a munkavállaló, mind a munkáltató tekintetében. Nem véletlenül foglalkozik ugyanolyan részletesen vele a munkajog, mint a munkaidő kérdésével és határozza meg a munkanapok közötti pihenőidő szabályait, de a munkanap során kiadandó pihenőidőt és heti pihenés kérdését is szigorúan szabályozza. A pihenőidő azzal, hogy biztosítja a munkavállaló számára a regenerálódás lehetőségét, mindkét fél számára egyaránt fontos, de pontos és részletes szabályok ellenére még mindig akadnak jogértelmezési kérdések, melyeket a Kúriának kell tisztázni.
Az ítéleti tényállás szerint az uszodamester egy általános iskola uszodájában dolgozott, havi munkaidőkeret alkalmazásával, heti 40 órás munkaidőben. Munkaidejét akként osztották be, hogy hétfőtől péntekig naponta hét órát, 13:30 és 20:30 között dolgozott és havonta három vasárnapon és egy szombaton öt órát, 13:30 18:30 között. Kollégáját, a másik uszodamestert, illetve 2021. március 1-jétől már őt sem osztotta be a munkáltatója vasárnap munkavégzésre. Az uszodamester 2021. március 1-ét követő változások után 2016. május 1-jétől 2020. április 30-ig terjedő időtartamra a pihenőnapon végzett munkáért járó bérpótlék és késedelmi kamata, valamint vasárnapi pótlék és késedelmi kamata, továbbá sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni a munkáltatóját. Szerinte nem biztosították számára a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényben (Mt.) előírt heti pihenőidőt és jogalap nélkül került sor vasárnapi foglalkoztatására.
Miután a törvényszék és az ítélőtábla is elutasította az uszodamester keresetét, felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához, amiben továbbra is vitatta, hogy a munkáltatója megtartotta volna a heti pihenőidőre vonatkozó szabályok közül az egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetére előírtakat és nem biztosították számára a munkaidőkeret átlagában a heti 48 óra pihenőidőt. Szerinte a vasárnapi munkavégzés sem volt szükségszerű, hiszen általában három vasárnapi munkavégzést követően egy szombati munkavégzést is beosztott a munkáltató és a másik uszodamestertől nem követelték meg a vasárnapi munkavégzést, továbbá 2020. március 1-jétől neki sem kellett, pedig az uszoda ezt követően is ugyanúgy működött.
Milyen pihenőidő fajták vannak?
Az Mt. a pihenőidők között szabályozza a munkanapon belüli pihenést szolgáló munkaközi szünetet, a két munkanap közötti napi pihenőidőt és a regenerálódást biztosító heti pihenőnapot vagy pihenőidőt.
A munkaközi szünet
A törvény szerinti legrövidebb pihenőidő a munkaközi szünet. Alapesetben, ha a munkavállaló napi beosztás szerinti munkaidejének tartama meghaladja a 6 órát, akkor 20 perc, ha a 9 órát, akkor további 25 perc, összesen pedig 45 perc munkaközi szünetet kell kiadni részére, a munkavégzés megszakításával.
Erre az egyik legkézenfekvőbb példa az ebédszünet, amikor a munkáltató 12:30‑kor 30 perc ebédszünetet ad ki, 13:00 órától pedig 16:30-ig újból munkát végeznek a munkavállalók, így ledolgozva a napi 8 óra rendes munkaidőt 8:00-16:30-ig, 30 perc megszakítással. Ez a főszabály szerinti példa viszont nem zárja ki, hogy a munkáltató döntése alapján a munkaközi szünet, azaz a példa szerinti 30 perc ebédszünet beszámítson és így 16:00 órakor járjon le a munkaidő.
A napi pihenőidő
A következő pihenőidő fajta az ún. napi pihenőidő, ami a napi munka befejezése és a következő napi munkavégzés megkezdése közötti legalább 11 óra egybefüggő pihenőidő. A napi pihenőidő célja, hogy ez idő alatt a munkavállalónak munkáltatójával szemben egyáltalán ne legyen olyan kötelezettsége, amely megakadályozhatná abba, hogy ezt az időt szabadon és zavartalanul töltse el.
A heti pihenőnap és heti pihenőidő
Az Mt. két lehetőséget nyújt a munkavállaló heti pihenésének biztosítására: a munkavállalók számára heti pihenőnapokat vagy heti pihenőidőt kell biztosítani. Ezek számításának és kiadásának szabályai már több odafigyelést igényelnek, főleg abban az esetben, ha a dolgozót munkaidőkeretben foglalkoztatják. A munkaidőkeret ugyanis azt jelenti, hogy egy legalább kéthetes időintervallumban egyenlőtlenül oszthatják be a dolgozó munkaidejét és még a heti pihenőnapokat is részben vagy egészben össze lehet vonni.
Az Mt. alapján hetenként két pihenőnapot (heti pihenőnap) kell biztosítani a dolgozó számára. A pihenőnap a munkanapokhoz igazodik; azonos a naptári nappal és általános munkarend esetén a szombatot és a vasárnapot jelenti, de egyenlőtlenül is be lehet osztani. Egyenlőtlen munkaidő‑beosztás esetén viszont hat egybefüggő munkanapot követően legalább egy heti pihenőnapot be kell osztani (ettől eltérni csak a megszakítás nélküli, a több műszakos, illetve az idényjellegű munkavégzés esetén lehet). Ennek alapján lehetősége van például arra a munkáltatónak, hogy az adott heti egyik pihenőnapot a következő héten adja ki: az első héten 6, a második héten 4 munkanap lesz beosztva.
A heti pihenőnapok helyett lehetőség van arra is, hogy hetenként legalább 48 órát kitevő, megszakítás nélküli pihenőidőt (heti pihenőidő) adjanak ki a dolgozóknak. A heti pihenőidő a héten egy adott munkanapi rendes munkaidőben történő munkavégzés befejezése és a következő munkanapi rendes munkaidőben történő munkavégzés kezdete közötti időtartam. Az egyik legjelentősebb különbség, hogy a pihenőnap esetén a beosztás szerinti napi munkaidő befejezése és a következő munkanap kezdete közötti időtartamot nem kell számításba venni a heti pihenőnap kiadásakor, a heti pihenőidő esetében ez az időtartam annak részét képezi. Tehát például, ha a munkavállaló pénteki munkaideje 16:00 órakor ér véget és legközelebb hétfőn 8:00 órától kell dolgoznia, akkor heti pihenőnap kiadása esetén a heti pihenőnapjainak száma kettő (szombat és vasárnap), heti pihenőidő kiadása esetén viszont a heti pihenőideje nem 2 x 24 óra, hanem 64 óra: pénteken 16:00 órától éjfélig, majd a teljes szombat és vasárnap (2 x 24 óra) és hétfőn 00:00 órától 8:00 óráig tartó idő. Azt eldönteni, hogy a munkavállalónak heti pihenőnapok vagy heti pihenőidő jár, a munkáltató jogosult.
A munkavállaló számára a heti pihenőidőt, illetve heti pihenőnapot – a kizárólag szombaton és vasárnap részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók kivételével – úgy kell kiadni, hogy havonta legalább egy alkalommal a vasárnap 07:00 és 22:00 óra közötti időtartam beleessen.
Végezetül, egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén (például munkaidőkeret alkalmazásakor) elegendő hetenként legalább 40 órát kitevő és egy naptári napot magában foglaló, megszakítás nélküli heti pihenőidőt biztosítani, de a munkaidőkeret vagy az elszámolási időszak átlagában legalább 48 óra heti pihenőidőnek meg kell lennie.
Esetünkben ennek az utolsó mondatnak volt kulcsjelentősége, bármennyire is tűnik úgy, hogy nem túl jelentős részletkérdés, ha jobban belegondolunk – ahogy az uszodamester esetében is látható – egyáltalán nem elhanyagolható.
A Kúria döntése
A munkáltató szerint ő biztosította a dolgozója számára a 40 óra, egy teljes naptári napot magában foglaló pihenőidőt. Az uszodamester a 40 óra egybefüggő heti pihenőidőn túl a munkaidőkeret átlagában megkapta a neki járó, átlagosan 48 óra heti pihenőidőt, hiszen amennyiben szombaton délután dolgozott 5 órát, akkor szombat reggel 7 óra 30 perctől délután 13 óra 30 percig 6 óra pihenőideje volt, ha vasárnap dolgozott 5 órát, akkor hétfő reggel 7 óra 30 perctől 13 óra 30 percig 8 óra pihenőideje volt. Ezek alapján úgy vélte, hogy biztosította a munkavállaló számára a szükséges heti pihenőidőt, mert 41 vagy 43 óra egybefüggő pihenőidőt kiadott, a fennmaradó 7, illetve 5 óra vonatkozásában pedig álláspontja szerint nincs olyan szabály, hogy azt valamivel egybefüggően kellene kiadni.
A perbeli esetben a munkáltató kellő alap nélkül állította azt is, hogy heti 40 óra egybefüggő pihenőidőt kell biztosítani és nincs olyan szabály, amely szerint heti 48 óra pihenőidőt egybefüggően kellene kiadni. A munkáltató állította, de nem bizonyította, hogy e szabályokat figyelembe véve biztosította a felperes számára a heti regenerálódás lehetőségét. A dolgozó igazoltan hetente 41 illetve 43 óra pihenőidőben részesült, nem merült fel azonban azzal kapcsolatos adat, hogy ennél hosszabb egybefüggő, megszakítás nélküli pihenőidőt biztosítottak volna számára.
Az a 40 órát el nem érő időszak, a munkáltató által említett 5 és 7 óra, melyre nem osztották be a munkavállalót munkavégzésre, nem tekinthető a heti pihenőidő részének, mivel nem alkalmas a heti regenerálódáshoz szükséges időtartam funkcióját betölteni. Heti pihenőidőnek csupán a heti 40 órát elérő vagy ezt meghaladó egybefüggő időtartam minősül, így a munkaidőkeret átlagában is csak a 48 órát egybefüggően kitevő időtartam vehető figyelembe.
Látható, hogy még az olyan egyszerűnek tűnő szabályok helyes értelmezése is alapos körültekintést igényel a munkáltató részéről, mint a pihenőidők kiadása és számítása. Egy-egy helyben kialakult helytelen gyakorlat akár egyetlen munkavállaló esetén, pár év alatt is milliós nagyságrendű pótlékra és késedelmi kamatra vonatkozó igényt eredményezhet, az ehhez párosuló több millió forintos sérelemdíj iránti igényről nem is beszélve.
A fenti tartalom tájékoztató jellegű, s így nem minősül jogi tanácsadásnak. Bármely probléma részletes ismeretének hiányában nem lehetséges az adott kérdésre vonatkozó válaszként értelmezni. A leírtak teljeskörűsége és időbeli helytállósága tekintetében felelősséget nem tudunk vállalni. Ennek megfelelően az itt felvázolt vélemények és következtetések módosulhatnak, különösen egy konkrét tényállás ismeretében. A fentiek elolvasása nem teremti meg az alapját ügyvéd-ügyfél jogviszonynak, így ezen tájékoztató jellegű információk felhasználásából származó bármilyen kárért, elmaradt haszonért felelősséget sem tudunk vállalni. Javasoljuk, hogy minden esetben vegye fel a kapcsolatot irodánkkal!
